Karácsonyi csoda

2013. december 11-én egy új e-mailem érkezett, amelynek tárgyában a "víziló" szó szerepelt. Rögtön felkeltette a kíváncsiságomat, és bár nem nyitom ki ismeretlenek üzenetét, erre azonnal rákattintottam.

Forrás: drivingtests.co.nz

Az e-mail feladója Perényi Tamás volt, aki arról tájékoztatott, hogy édesapja hozzám hasonlóan vízilovakat gyűjtött. Sajnos ő elhunyt és új gazdát keres a gyűjteménynek, valaki olyat, aki tudja értékelni. Interneten rákeresett a "víziló gyűjtemény" kifejezésre, eredményként pedig két gyűjtőt talált. Egyik volt a Kolping Hotel, akiknek több, mint 2 000 darab vízilovuk van (nagyon irigylem is őket emiatt, de sajnos jobb helyzetben vannak, mert a náluk pihenők folyamatosan megajándékozzák őket újabb darabokkal). A másik találat pedig én voltam (a már nem üzemelő blogom a gyűjteményről). Perényi Tamás úgy gondolta, apukája szeretett gyűjteményének nálam jobb helye lesz, mint egy szállodában, mert ez így mégis személyre szóló, és én valószínűleg jobban megbecsülöm. Ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy így gondolta!

Nem akartam elhinni, hogy egy valóban megtörtént és nem egy átverés. De bíztam benne, hogy valóban ekkora szerencsém van. E-mailben megbeszéltük a részleteket, hogy mikor és hol tudom átvenni a gyűjteményt, mekkora ellenértékét cserébe. Legnagyobb megdöbbenésemre minden darabot ajándékként szánt a részemre, azzal az indoklással, hogy ő nem tudja megfelelően értékelni, ő annak örül, hogy talált egy gyűjtőt.

Még aznap este autóba ültünk, hogy minél előbb birtokba vehessem új barátaimat. Sajnos nehézkesen sikerült megérkeznünk, mert nagy volt a forgalom és nem találtunk a közelben parkolóhelyet. Végül megtaláltuk a megadott címet és az úriembert is. Nagy izgalmamban nem tértünk a gyűjteményben található vízilovak anyagára, csak arra, hogy nagy fekete zsákban már elhelyezésre került, abban elszállítható. A helyszínen derült ki, hogy a gyűjtemény többsége porcelán, ami nem csak törékeny, de nehéz is. Megszenvedtünk vele, mire a négy utcára parkoló autóhoz értünk, majd itthon felcipeltük a hetedikre.
Itthon aztán egytől egyig kipakoltam, megtörölgettem, kimostam és átválogattam. Természetesen egy vízilótól sem váltam meg, de sokszor előfordul, hogy vízilónak néznek az emberek malacot, medvét vagy orrszarvút. Ezeket a darabokat válogattam külön. Ezen műveletek után mindenki elfoglalta a saját helyét a lakásban.
A jövőbeli bejegyzésekben, amikben az örökölt gyűjtemény darabjai lesznek bemutatva, megjelenik a "Perényi Tamás" címke.

Végezetül megosztok veletek egy csoportképet, ami a hazaérkezés után készült. Sajnos nem szerepel rajta mindenki, de így is gyönyörű. :)